Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Samádhipádah és a nyolc jógaút

2010.09.27

SAMÁDHIPÁDAH

 

Jóga az a képesség, amellyel figyelmünket kizárólag egy tárgyra, egy kérdésre, témára stb. irányítjuk és ennél az összpontosításnál maradunk. Ekkor vagyunk képesek valamit teljesen és igazi valóságában meg- és felismerni. Jógának nevezzük azonban az - ehhez a képességhez vezető - utat is, a nyolclépcsős, nyolc területből álló gyakorlást.

 

 A NYOLC TERÜLETBŐL ÁLLÓ JÓGA GYAKORLATI ÚT

 

A nyolc jógaút gyakorlása során ki-, illetve továbbfejlődhetnek ezek a területek, hogy egyre jobban összhangba, harmóniába kerülhessünk saját magunkkal és ezáltal másokkal is.

A jógaút nyolc területe:

- Yama: környezetünkhöz való viszonyunk

- Niyama: saját magunkhoz való viszonyunk

- Ásana: testi gyakorlatok

- Pránáyáma: légzőgyakorlatok

- Pratyáhára: az érzékelés befelé fordítása

- Dhárana: szellemünk összpontosításának képessége, koncentráció

- Dryána: szellemünk összpontosításának képessége hosszabb ideig elmélyülni a meditáció tárgyában, melyet megérteni kívánunk

- Samádhi: a tökéletes egyesülés a meditáció tárgyával

 

A nyolc terület nem lépcsőként értendő: hogy ki melyik rész gyakorlásával kezdi a jógautat, az az egyén hajlamaitól, kívánságaitól függ. A nyolc terület hatással van egymásra, különösen az első kettőt befolyásolhatják az egyéb jógagyakorlásaink.

 

A jógaút egyes területei

 

Yama, környezetünkhöz való viszonyunk:

- ahimsá: átgondolt és óvatos bánásmód mindennel, ami él, különösen a segítségre szorulókkal

- satya: őszinteség szóban és tettekben

- asteya: ami nem a miénk, azután nem vágyódunk, ill. nem vesszük magunkhoz

- brahmacarya: tetteinkben a mérsékletességre való törekvés

- aparigrahá: szerénység, ill. szükségleteink tisztábban látásának képessége, e képességünknek fejlesztése

 

A környezethez, embertársainkhoz való viszonyunk különböző. Azok a tulajdonságok, képességek, melyeket a yama leír, függnek szociális, kulturális háttértől, világnézetünktől, egyéni jellemünktől. Ami nagyon fontos itt is, az, hogy a saját magunk változásával foglalkozzunk, és lehetőleg ne másokat bíráljunk, mivel magunkat sem ismerjük igazán; a jóga egyik jelentős célja pedig: saját magunk minél jobb megismerése, megértése.

 

Niyama, saját magunkhoz való viszonyunk a következő aspektusokat tartalmazza:

- sauca: tisztaság, mely szellemünkre, testünkre és környezetünkre is vonatkozik. Különösen fontos a szellem megtisztítása olyan negatív érzésektől, mint például a harag, gyűlölet, irigység, szétszórtság stb.

- santosa: szerénység és elégedettség, mely azon alapul, hogy örülünk annak, amink van, és nem hiányolunk állandóan valamit (valakit), amink nincs.

- tapas: testi, szellemi blokádok feloldása azzal, hogy életünkben bizonyos rendet, fegyelmet követelünk, mely elsősorban a testi és légzőgyakorlatokra, étkezésünkre, az alvásra, munkára, pihenésre vonatkozik.

- svádhyáya: "bölcs" szövegek, irodalom, filozófia tanulmányozása és saját fejlődésünk rendszeres átvizsgálása.

- isvara pranidhána: egy nálunk magasabb rendű erő, hatalom elismerése, tisztelete; annak tudomásul vétele, hogy nem minden a saját kezünkben van, ha sokat tehetünk is.

 

Mint a yama, hasonlóképpen a niyama is fokozatosan fejlődik, változik, abban a mértékben, ahogy tévedéseinket belátjuk, és képesek vagyunk elkerülni azokat a cselekvéseket, magatartásokat, melyek helytelen, felületes megítélésből fakadnak és kellemetlen következményekkel járnak.

 

Ásana, testgyakorlatok:

Ez a téma annyira tág, hogy egy külön fejezetet nyitottunk neki, így azt a következő cikkben olvashatják.

 

Pránáyáma: légzőgyakorlatok.

Pránáyáma a nem tudatos légzés bizonyos irányba való vezetése. A testi gyakorlatok, az ásana-k előkészítik a légzést a légzőgyakorlatokra, melyeket legtöbbször ülő helyzetben, egyenes háttal, de mégis kényelmesnek érezve végzünk. A következő minőséget szeretnénk: dirgha suksma, tehát igyekszünk fokozatosan az egyenletes, hosszú, finom légzést elérni.

A belélegzés felülről lefelé, a mellkas domborodásával kezdődik, majd a hasfal is emelkedik, a kilégzés pedig éppen fordítva, a hasizmok összehúzódásával kezdődik, és természetesen a mellkas tágulása is csökken. A különböző, számos pránáyáma, légzőgyakorlat az előbbieket alapul véve a belégzés, a kilégzés, a kettő közötti szünet hosszát, viszonyát, intenzitását változtatja, fokozott figyelemmel kísérve. Így különböző hatást érhetünk el, pl. nyugalmat, kiegyensúlyozottságot vagy energiával való feltöltődést, közeledést önmagunkhoz stb.

Az egyik legfontosabb légzéstechnikát ismertetem itt röviden, mely jól előkészíthet többek között a koncentrációra, meditációra: nádi sodhana, a váltott orrlyukú légzést.

Kiinduló helyzet: kényelmes ülés, egyenes tartás, a jobb kéz mutató- és középső ujját behajlítjuk, a gyűrűsujjal és a hüvelyujjal megfogjuk először az orrcsontot, majd lazán picit lejjebb csúsztatjuk az ujjakat, hogy el tudjuk időnként zárni az orrlyukat, és a másik orrlyukon szívjuk be vagy fújjuk ki nagyon lassan, egyenletesen, halkan a levegőt; legalább is ez lesz a cél.

Előkészítésként mindkét orrlyukon keresztül kilélegzünk, balról be, ekkor a jobb oldalt zárjuk el, majd jobbról ki, jobbról be, balról ki, és az ellenkező oldalt ezalatt bezárjuk. Mindig a belégzés után váltjuk az oldalt. 12-16 ciklus ismétlésével elérhetjük, hogy a test, lélek, szellem kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, és a meditációhoz szükséges figyelem befelé fordítása is sokkal könnyebb lesz.

 

Pratyáhára: egy különleges, nem mindennapi állapot, amely az ásana, pránáyáma intenzív gyakorlásával jöhet létre. Ebben az állapotban az érzékszervek képesek a szellem által kiválasztott irányt, a célt, a meditáció tárgyát tartósan követni, és nem a környező dolgokhoz - mint általában - kapcsolódni, ide-oda ugrálni.

 

Dhárana: képesség szellemünket kizárólag egy dologra, tárgyra, témára irányítani, ami egyszerű vagy bonyolult, megfogható vagy absztrakt is lehet. A szellem ilyen összpontosítása, koncentrálása nem lehetséges, ha figyelmünk elkalandozik, elterelődik, vagy szellemünket a klesa uralja.

 

Dhyána: meditáció. Ebben az állapotban a szellem minden tevékenysége folyamatosan, megszakítás nélkül egy dologra vagy témára irányul.

 Így határozza meg a Jóga-szutra a meditációt. Kezdetben a meditáció tárgyának mély megértését befolyásolja, akadályozza előítéletünk, képzeletünk, emlékezetünk stb., de a folyamat egyre intenzívebbé válása által lassan közelebb kerülünk a valóság jobb megértéséhez.

 

Samadhi: eggyé válás. Ha a meditáció folyamata tovább fejlődik, akkor a szellem a meditáció tárgyával annyira összekapcsolódik, hogy csak egyedül az fénylik fel benne. Ebben az állapotban az ember elveszíti a saját maga iránti érzését. Ez a samadhi, a tökéletes egyesülés, egybeolvadás a meditáció tárgyával, amelyet teljes egészében meg akarunk érteni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.